-
1 μέτρον
μέτρον, τό, 1) das Maaß; – a) das Werkzeug zum Messen, der Maaßstab, Il. 12, 422; u. im weitern Sinne, Maaß und Gewicht, Her. 6, 127; vgl. Eur. μέτρ' ἀνϑρώποισι καὶ μέρη σταϑμῶν ἰσότης ἔταξε, Phoen. 544; πλοίῳ ἐς πεντακόσια τάλαντα ἄγοντι μέτρα, Thuc. 4, 118. – Bes. b) das Maaß für flüssige u. trockene Dinge, auch das damit Gemessene, μέτρα οἴνου, ὕδατος, ἀλφίτου, Il. 7, 471 Od. 2, 355. 9, 209; vgl. Il. 23, 268, τέσσαρα μέτρα κεχανδότα λέβητα, u. 741, ἓξ δ' ἄρα μέτρα χάνδανεν, nämlich ὁ κρητήρ, woraus hervorgeht, daß der Dichter ein Maaß von bestimmter Größe meint. – c) jeder gemessene oder meßbare Raum, μέτρα κελεύϑου, die Maaße, die Länge des Weges, Od. 4, 389. 10, 539; μέτρον ὅρμου, der Raum des Hafens, 13, 101, öfter; μέτρον ἥβης, z. B. εἰ ἥβης μέτρον ἵκοντο, 11, 317; μέγας ἐσσὶ καὶ ἥβης μέτρον ἱκάνεις, 18, 217. 19, 532, wie Hes., das volle Maaß der Jugend, d. i. die Zeit der vollsten Jugendblüthe erreicht haben, wie Eur. σοὶ ταὐτὸν ἥβης εἶχ' ἂν μέτρον, Ion 354; Sol. 5, 32 σοφίης μέτρον, das volle Maaß der Weisheit, die vollkommne Weisheit; sp. D. – Auch in Prosa gew., Thuc. ἀπέχει τῆς πόλεως ϑαλάσσης μέτρον ἑξήκοντα σταδίους, 8, 95; ἵνα εἴη μέτρον τι ἐναργὲς πρὸς ἄλληλα βραδυτῆτι καὶ τάχει, Plat. Tim. 39 d; τὴν μέτρῳ ἴσην καὶ σταϑμῷ καὶ ἀριϑμῷ, Legg. VI, 757 b; πάντων χρημάτων μέτρον ἄνϑρωπον εἶναι, Theaet. 152 a, öfter; ὥςπερ ὑπὲρ σταϑμῶν ἢ μέτρων τὸ ἴσον σκοπούμενοι, die Gleichheit in Gewichten und Maaßen, Dem. ep. 3 p. 640, 25. – 2) das rechte Maaß zwischen zu wenig u. zu viel, Ebenmaaß, Gleichmaaß, u. übertr. Mäßigung; ἕπεται ἐν ἑκάστῳ μέτρον, Jegliches hat sein Maaß, Pind. Ol. 13, 46; παντὸς ὁρᾶν μέτρον, in Allem auf das rechte Maaß sehen, P. 2, 34; κερδέων μέτρον ϑηρευέμεν χρή, N. 11, 47; vgl. auch I. 5, 67; προςτιϑεὶς μέτρον, Aesch. Ch. 786; καί τι μέτρον κακότητος ἔφυ, Soph. El. 229; μέτρον ἂν ἔχοι τὰ δικαστήρια, Plat. Legg. XII, 957 a; Sp., μέτρον ἐπακτέον πῷ πράγματι, Luc. hist. conscr. 9; τὸ μέτρον τῆς μιμήσεως ὑπερβαίνειν, salt. 82; – μέτρῳ, κατὰ μέτρον, mäßig, mit Maaß. – 3) das Vers- oder Sylbenmaaß; φράσω δὲ ἄνευ μέτρου, Plat. Rep. III, 393 d; ἐν μέτρῳ ὡς ποιητής, ἢ ἄνευ μέτρου ὡς ἰδιώτης, Phaedr. 258 d, öfter; vgl. ἐν μέλει ἤ τινι ἄλλῳ μέτρῳ, Rep. X, 607 d, wie μέλεσί τε καὶ μέτροις, Conv. 187 d; λόγους ψιλοὺς εἰς μέτρα τιϑέντες, in Verse bringen, Legg. II, 669 d; οὔτι τῶν μέτρων δέομαι ἀκοῦσαι ἀλλὰ τῆς διανοίας, nicht die Verse, Lys. 205 a; Folgde. Bei den Metrikern ist μέτρον theils ein einzelner Versfuß im daktylischen u. anapästischen Rhythmus, theils eine Verbindung von zwei Versfüßen im jambischen und trochäischen, dah. ἑξάμετρος, δίμετρος στίχος.
-
2 μέτρον
μέτρον, τό, (1) das Maß; (a) das Werkzeug zum Messen, der Maßstab; im weiteren Sinne: Maß und Gewicht. Bes. (b) das Maß für flüssige u. trockene Dinge, auch das damit Gemessene; (c) jeder gemessene oder meßbare Raum, μέτρα κελεύϑου, die Maße, die Länge des Weges; μέτρον ὅρμου, der Raum des Hafens; μέγας ἐσσὶ καὶ ἥβης μέτρον ἱκάνεις, das volle Maß der Jugend, d. i. die Zeit der vollsten Jugendblüte erreicht haben; σοφίης μέτρον, das volle Maß der Weisheit, die vollkommne Weisheit; ὥςπερ ὑπὲρ σταϑμῶν ἢ μέτρων τὸ ἴσον σκοπούμενοι, die Gleichheit in Gewichten und Maßen. (2) das rechte Maß zwischen zu wenig u. zu viel, Ebenmaß, Gleichmaß, u. übertr. Mäßigung; ἕπεται ἐν ἑκάστῳ μέτρον, jegliches hat sein Maß; παντὸς ὁρᾶν μέτρον, in allem auf das rechte Maß sehen; μέτρῳ, κατὰ μέτρον, mäßig, mit Maß. (3) das Vers- oder Silbenmaß. Bei den Metrikern ist μέτρον teils ein einzelner Versfuß im daktylischen u. anapästischen Rhythmus, teils eine Verbindung von zwei Versfüßen im jambischen und trochäischen, dah. ἑξάμετρος, δίμετρος στίχος -
3 μέτρον
μέτρον, τό,1 measure, rule,μέτρ' ἐν χερσὶν ἔχοντες Il.12.422
;ἐν μέτροισι ταμὼν δόνακας h.Merc.47
; πάντ' ἄνδρα πάντων χρημάτων μ. εἶναι is a measure of all things, Pl.Tht. 183c, cf. Protag. ap. Arist.Metaph. 1053a36;μ. αὐτῷ οὐχ ἡ ψυχή, ἀλλ' ὁ νόμος X.Cyr.1.3.18
.b Math., measure, divisor, Eratosth. ap. Nicom.Ar.1.13, etc.2 measure of content, whether solid or liquid,δῶκεν μέθυ, χίλια μ. Il.7.471
;εἴκοσι δ' ἔστω μ... ἀλφίτου Od.2.355
;ὕδατος ἀνὰ εἴκοσι μ. χεῦε 9.209
, cf. Il.23.268, 741, Hes.Op. 350, 600, etc.; at Samos, of the μέδιμνος, SIG976.55 (ii B.C.); in Egypt, of theἀρτάβη, μ. δοχικόν PTeb.11.6
(ii B.C.); also of smaller units, as μ. ἑξαχοίνικον ib.105.40 (ii B.C.); μέτροις καὶ σταθμοῖς by measure and weight, Decr. ap. And.1.83; in the widest sense, either weight or measure,Φείδωνος τοῦ τὰ μ. ποιήσαντος Πελοποννησίοισι Hdt.6.127
; μ. οἰνηρά, σιτηρά, Arist.EN 1135a2;Κιλικίῳ μ. μετρεῖν OGI579.2
([place name] Cilicia).3 any space measured or measurable, length, size, in pl., dimensions, μέτρα κελεύθου the length of the way, Od.4.389;μέτρα θαλάσσης Hes.Op. 648
, Orac. ap. Hdt.1.47; μορφῆς μέτρα bodily dimensions, E.Alc. 1063; τὰ μ. τοῦ λίθου its distances from a given point in given directions, its position, Hdt.2.121.ά, cf. Pl.Lg. 843e, Plu.Sol.23;ἄστρων μέτρα S.Fr.432.8
;ἀπέχει.. θαλάσσης μέτρον ἑξήκοντα σταδίους Th.8.95
; τῷ Ἴστρῳ ἐκ τῶν ἴσων μ. ὁρμᾶται [ὁ Νεῖλος] starts from the same distances as (i.e. the position corresponding to the source of) the Ister, Hdt.2.33;εἰδέναι τὴν ἑαυτοῦ χώραν μέτρῳ καὶ τόπῳ X.Cyr.8.5.3
;ἐντὸς τῶν μ. τετμημένον μέταλλον Hyp.Eux.35
; later of Time, duration,μέτρα βίοιο ἄρκια APl.4.333
(Antiphil.); ἐτέων μέτρα, ὡράων μέτρον, AP7.334,9.481; μέτρα ἐνιαυτῶν, νυκτός, Arat.464.731;χρονικὰ μ. Simp.
in de An.299.37.b limit, goal, ὅρμου μ. the goal which is the mooring-place, Od.13.101; ἥβης μ. ἱκέσθαι the term which is puberty, Il.11.225, Hes. Op. 132; but, ἥβης μ. ἔχειν full measure of youthful vigour, ib. 438, Thgn.1119;σοφίης, γνωμοσύνης μ. Sol.13.52
, 16.2.4 due measure or limit, proportion,μέτρα φυλάσσεσθαι Hes.Op. 694
;χρὴ κατ' αὐτὸν παντὸς ὁρᾶν μέτρον Pi.P.2.34
;μέτρα μὲν γνώμᾳ διώκων, μέτρα δὲ καὶ κατέχων Id.I.6(5).71
;κατὰ μέτρον Hes.Op. 720
;πίνειν ὑπὲρ μέτρον Thgn.498
;προστιθεὶς μ. A.Ch. 797
(lyr.); τί μ. κακότατος ἔφυ; S.El. 236 (lyr.); μ. ἔχει have a moderating power, Pl.Lg. 836a;πλέον πίνειν τοῦ μέτρου Id.R. 621a
;μ. ἔχειν Id.Lg. 957a
; μέτρῳ, = μετρίως, καταβαίνειν Pi.P.8.78;οὐδεὶς τῷ μ. τὸ πίνειν ἔστεργε Alciphr. 3.32
.5 τίς ἱππείοις ἐν ἔντεσσιν μέτρα.. ἐπέθηκ' checks, i.e. bits, Pi.O.13.20.II metre, Ar.Nu. 638, 641, etc.; opp. μέλος (music) and ῥυθμός (time), Pl.Grg. 502c, etc.; λόγους ψιλοὺς εἰς μέτρα τιθέντες putting into verse, Id.Lg. 669d;τὰ ἐν μέτρῳ πεποιημένα ἔπη X.Mem. 1.2.21
. -
4 μέτρον
μέτρον, ου, τό (Hom.+; ins, pap, LXX, En, TestSol 15:5; TestAbr A; Test12Patr; GrBar 6:7; ApcMos 13; Sib Or 3, 237; EpArist, Philo; Jos., Ant. 13, 294, C. Ap. 2, 216; Just., 112, 4; Tat. 27, 3; Ath.) gener. ‘that by which anything is measured’.① an instrument for measuring, measureⓐ of measures of capacity ἐν μέτρῳ μετρεῖν Mt 7:2; Mk 4:24; 1 Cl 13:2b. μέτρῳ μετρεῖν (Maximus Tyr. 32, 9c; 35, 2i) Lk 6:38b; 1 Cl 13:2a; Pol 2:3. W. heaping up of attributes μ. καλὸν πεπιεσμένον σεσαλευμένον ὑπερεκχυννόμενον good measure, pressed down, shaken together, running over Lk 6:38a. In imagery: πληροῦν τὸ μ. τινός fill up a measure that someone else has partly filled Mt 23:32.ⓑ of linear measure Rv 21:15. μέτρον ἀνθρώπου, ὅ ἐστιν ἀγγέλου a human measure, used also by angels vs. 17.② the result of measuring, quantity, numberⓐ lit. τὰ μ. τῶν τῆς ἡμέρας δρόμων φυλάσσειν keep the measure of its daily courses Dg 7:2.ⓑ fig. (Maximus Tyr. 40, 3c ὑγείας μ.; Alex. Aphr., Quaest. 3, 12 II/2 p. 102, 2 μ. τῆς ἀληθείας; Ath. 32, 2 δικαιοσύνης μ.; 33, 1 μ. ἐπιθυμίας ἡ παιδοποιία) ὡς ὁ θεὸς ἐμέρισεν μέτρον πίστεως as God has apportioned the measure of faith Ro 12:3 (CCranfield, NTS 8, ’62, 345–51: Christ is the measure of faith). ἑνὶ ἑκάστῳ ἐδόθη ἡ χάρις κατὰ τὸ μ. τῆς δωρεᾶς τοῦ Χριστοῦ grace was given to each one according to the measure (of it) that Christ gave Eph 4:7. κατὰ τὸ μ. τοῦ κανόνος οὗ ἐμέρισεν ἡμῖν ὁ θεὸς μέτρου according to the measure of the limit (= within the limits) which God has apportioned us (as a measure) (s. B-D-F §294, 5; Rob. 719) 2 Cor 10:13. κατʼ ἐνέργειαν ἐν μέτρῳ ἑνὸς ἑκάστου μέρους according to the functioning capacity of each individual part Eph 4:16 (ἐν μ. as Synes., Ep. 12 p. 171c). καταντᾶν εἰς μ. ἡλικίας τοῦ πληρώματος τοῦ Χριστοῦ attain to the measure of mature age (or stature of the fullness) of Christ vs. 13 (s. ἡλικία 2a and cp. μ. ἡλικίας Plut., Mor. 113d; μ. ἥβης Il. 11, 225; Od. 11, 317).—οὐκ ἐκ μέτρου J 3:34, an expr. not found elsewh. in the Gk. language, must mean in its context not from a measure, without (using a) measure (the opp. is ἐν μέτρῳ Ezk 4:11, 16; Jdth 7:21).—DELG. M-M. TW. Sv. -
5 μέτρον
A Homeric dictionary (Greek-English) (Ελληνικά-Αγγλικά ομηρικό λεξικό) > μέτρον
-
6 μετρον
τό1) мерило, измерительная линейкаμ. ἐν χερσὴν ἔχοντες Hom. — с измерительной линейкой в руках
2) единица измерения, мера емкости(ὕδατος εἴκοσι μέτρα Hom.)
3) мера, критерий(μ. οὐχ ἥ ψυχή, ἀλλὰ ὅ νόμος Xen.; φησὴ - ὅ Πρωταγόρας - πάντων χρημάτων μ. ἄνθρωπον εἶναι Plat.)
(μέτρα κελεύθου Hom.; εἰδέναι τέν χώραν μέτρῳ καὴ τόπῳ Xen.)
μέτρα θαλάσσης Hes. — морские просторы;ὅρμου μ. Hom. — обширный порт;μέτρα μορφῆς Eur. — внешние очертания, внешность5) (должная) мера, надлежащая степеньἐκ μέτρου NT. — в меру, т.е. расчетливо;μέτρα φυλάσσεσθαι Hes. — соблюдать (во всем) меру;μ. ἔχειν Plat. — умерять6) полная мера, высшая степень(κακότητος Soph.)
μ. ἥβης Hom. — расцвет молодости7) стих. размер(τὸ μέλος καὴ ὅ ῥυθμὸς καὴ τὸ μ. Plat.; τὰ ἐν μέτρῳ πεποιημένα ἔπη Xen.)
8) pl. стихи(τῶν μέτροιν ἀκοῦσαι Plat.)
-
7 ἥβη
A youthful prime, youth,νεηνίῃ ἀνδρὶ ἐοικώς, πρῶτον ὑπηνήτῃ, τοῦ περ χαριέστατος ἥβη Od.10.279
, cf. Il.24.348; , cf. Hes.Th. 988;ἐρικυδής Il.11.225
, Hes.l.c.;πολυήρατος Od.15.366
, etc.; ἥβης μέτρον ἱκέσθαι or ἱκάνειν, = ἡβάσκειν, 11.317, 18.217, etc.;ἥβην πολυήρατον ἱκόμεθ' 15.366
, cf. Il.24.728; ἥβης ἀπόνασθαι, ταρπῆναι, 17.25, Od.23.212; ; θρέψασθαί τινα πρὸς ἥβην until manhood, Pl.Mx. 238b;μέχρι ἥβης Th.2.46
.b strength and vigour of youth, [δίσκον] ἀφῆκεν.. πειρώμενος ἥβης Il.23.432
;ἥβῃ τε πεποίθεα χερσί τ' ἐμῇσι Od.8.181
, cf. 16.174; : in pl., (lyr.).c as a legal term, ἥβη was the time before manhood, at Athens sixteen years of age, AB255.15; fourteen acc. to EM359.17, Harp. s.v. ἐπιδιετές; at Sparta eighteen, τὰ δέκα ἀφ' ἥβης (sc. ἔτη), i.e. men of twentyeight, X.HG2.4.32, 3.4.23; τὰ τετταράκοντα ἀφ' ἥ. ib.6.4.17; of women,ἐπεὶ δ' ἐς ἥβην ἦλθεν ὡραίαν γάμων E.Hel.12
.d of oxen,ἥβης μέτρον ἔχοντε Hes. Op. 438
; of the fresh skin of a snake, Nic.Th. 138.2 metaph., cheer, merriment, Pi.P.4.295;δαιτὸς ἥβη E.Cyc. 504
(lyr.); also, youthful fire, spirit, Pi.P.6.48. -
8 ηβη
дор. ἥβᾱ и ἅρᾱ ἥ1) юность, молодостьἐκ παίδων εἰς ἥβην ὁρμᾶσθαι Xen., ἐξικέσθαι Soph. или ἔρχεσθαι Eur. — переходить от детства к юности;
ἥβης μέτρον ἱκέσθαι Hom. — достигнуть возмужалости;ἐφ΄ ἥβης Arph. — в молодости2) юношеская сила, свежесть, бодростьπειρώμενος ἥβης Hom. — пробующий свою юношескую силу;
νεάνιδες ἦβαι Eur. — цветущая юность3) отроческий возраст (в Афинах - 16, в Спарте - 18 лет)οἱ πέντε καὴ τριάκοντα ἀφ΄ ἥβης Xen. — достигшие пятидесятитрехлетнего возраста
4) возрастτίνα ἀκμέν ἥβης ἔχων ; Soph. — какого он возраста?
5) юношество, молодежь Aesch.6) пышность, великолепиеδαιτὸς ἥ. Eur. — пышный, великолепный пир
7) анат. лобок Arst. -
9 ΜΈΓας
ΜΈΓας, μεγάλη, μέγα ( magnus, mächtig), acc. μέγαν, μεγάλην, μέγα, alle übrigen Casus von der Grundform ΜΕΓΆΛΟΣ, welche nicht mehr vorkommt, der voc., μεγάλε Ζεῦ, nur einmal, Aesch. Spt. 824; – groß, zunächst – a) von körperlicher Größe belebter Wesen u. anderer Dinge, häufig von der Leibesgröße des Mannes, verbunden ἠΰς τε μέγας τε u. καλός τε μέγας τε, seltener von Frauen, καλή τε μεγάλη τε, Od. 15, 418; νῦν δ' ὅτε δὴ μέγας ἐσσὶ καὶ ἥβης μέτρον ἱκάνεις 18, 216, vgl. 2, 314, wie unser »da du groß geworden«, als Ausdruck des Erwachsenseins; von Thieren, μέγας σῦς, 4, 457 u. A.; αἰετός, Pind. I. 5, 48; oft auch von Waffen, Il.; δρῦς, Pind. P. 4, 264, πόλεις, 4, 19; πεδία, Aesch. Spt. 715; Her. sagt auch μεγέϑεϊ μέγας, μέγιστος, an Größe groß, 1, 51. 7, 117, wie auch μεγάϑει σμικρός 2, 74 gesagt ist. – b) von allen Ausdehnungen nach den verschiedenen Richtungen; hoch, οὐρανός, Ὄλυμπος, ὄρος, πέτρη, πύργος u. ä., Hom.; αἰϑήρ, Soph. Ai. 1172, öfter; – von der Ausdehnung in die Länge, ἠϊών, ποταμός, τάφρος, Hom.; – weit, geräumig, πέλαγος, λαῖτμα, ὄρχατος, τέμενος u. ä., Hom., u. eben so bei den Folgdn. – Uebertr. in mannigfachen Beziehungen; – groß, gewaltig, mächtig, von den Göttern u. Königen, bes. Ζεύς, Hom., Aesch. Ch. 243, Soph. Tr. 398, der μέγας ϑεῶν βασιλεύς heißt, Pind. Ol. 2, 34; βασιλεύς, Aesch. Pers. 24, welches in Prosa sehr gewöhnliche Bezeichnung des Perserkönigs ist, der Großkönig, auch häufig ohne Artikel, Xen. An. u. Hell.; Soph. εὐδαίμων ἀνύσει καὶ μέγας, Phil. 711; ὴ μεγάλη Μοῖρα, 1466; ἐν ὅρκῳ μέγας, O. R. 653; – μεγάλαι ϑεαί sind besonders Demeter u. Persephone; – Ἀρδιαῖος ὁ μέγας, der mächtige, Plat. Rep. X, 615 c; vgl. ὁ μέγας ἀνὴρ ἐν πόλει, Legg. V, 630 d; – τὰ μεγάλα, große, wichtige Dinge, Xen. u. A. – So von Naturkräften, ἄνεμος, λαῖλαψ, ζέφυρος, heftiger, großer Sturm, Hom. u. A.; ὁ ποταμὸς μέγας ἐῤῥύη, ging hoch mit Wasser, Dem. 59, 99; u. übertr. von menschlichen Verhältnissen und Gemüthszuständen, in vielen Beziehungen, κράτος, ἀλκή, κλέος, κῠδος, τιμή, ἀρετή, σϑένος, μένος, ϑυμός, ποϑή, ἄτη, ἄχος, πένϑος, πῆμα u. ä., Hom.; ἀρετά, Pind. P. 5. 98, νόος, 5, 122, ἐλπίς, 8, 93, ὄλβος, Ol. 1, 56, τιμά, κῠδος u. ä.; ὠφέλημα, Aesch. Prom. 251, ἄχη, Spt. 78, πλοῠτος, Pers. 159, ὀμώμοται γὰρ ὅρκος ἐκ ϑεῶν μέγας, Ag. 1257, wie Pind. Ol. 6, 20, τύχη, πένϑος u. ä.; χόλος, Soph. Phil. 327, ϑόρυβος, Ai. 142, wie Pind. Ol. 11, 76; bei Hom. von allen starken Eindrücken, auch des Gehörs, laut, ἰαχή, ἀλαλητός, ὀρυμαγδός, πάταγος; κωκυτός, Soph. Ai. 838; μεγάλῃ τῇ φωνῇ, Plut. u. A.; τῇ φωνῇ μέγα λέγων, laut sprechend, Plat. Prot. 310 b; μέγα βοᾶν, Conv. 212 d; ᾄ δειν, Legg. IX, 854 d; ähnl. μέγα στενάζειν, Eur. I. T. 953, στένειν, Med. 291; μέγα στενάξας, Dem. 27, 69, u. sonst in Prosa (s. unten). – Es enthält auch einen tadelnden Nebenbegriff des zu Großen, Uebermäßigen, wie Od. 22, 287, μήποτε πάμπαν εἴκων ἀφραδίῃς μέγα εἰπεῖν ἀλλὰ ϑεοῖσιν μῠϑ ον ἐπιτρέψαι, Etwas sagen, das über die Schranken der Sterblichen hinausgeht u. womit man sich gegen die Götter versündigt; λίην μέγα εἰπεῖν, 16, 243; μηδὲν μέγ' εἴπης, Soph. Ai. 379, wie μεγάλοι λόγοι, stolze, übermüthige Reden, Ant. 1329 (vgl. μεγαληγορέω u. ä. compp.); μὴ μέγα λέγε, Plat. Phaed. 95 b; Soph. 238 u. A. Eben so φρονεῖν μέγα, Soph. Ant. 475; Eur. Phoen. 41 Or. 806; εἴς τινα, Hipp. 6, gegen Einen stolz sein; auch μεγάλα λέγειν u. φ ρονεῖν, Sp., τὰ τῶν βαρβάρων μεγάλα ποιεῖν, groß machen, preisen, Isocr. 4, 143; μέγα ποιεύμενος ταῠτα, es hoch anschlagend, Her. 3, 42; c. partic., 9, 111, wie Xen. Cyr. 5, 3, 19; μέγα ἐσ τί τι εἴς τι, πρός τι, es ist wichtig, von Bedeutung für Etwas, Xen. Mem. 2, 3, 4 Hell. 7, 5, 6. – Adv. ist μεγάλως, Od. 16, 432; μάλα μεγάλως, Il. 17, 723; ὄλωλεν, Aesch. Pers. 976; Τροίαν ἐπύργωσαν, Eur. Troad. 843; auch in Prosa, καὶ ϑαυμασίως εἴρηκας, Plat. Hipp. mai. 291 e; τοὺς μεγάλους μεγάλως λέγουσι, Euthyd. 284 e. Häufiger ist μέγα bes. bei Hom. so gebraucht, auch μεγάλα, sehr, stark, gewaltig, μέγα χαῖρε, sei sehr gegrüßt, Od. 24, 402; oft μέγα κρατεῖν, ἀνάσσειν, δύνασϑαι, stark, gewaltig herrschen, viel vermögend sein, vgl. Lob. zu Phryn. p. 197; μέγα σϑένει, Aesch. Ag. 912, wie Soph. O. C. 738; πλουτεῖν, Ant. 1153; ὀλβισϑείς, Eur. Troad. 1253; τὸν μεγάλα δυνάμενον, Plat. Rep. I, 343 c; bei den Verbis, die das Hervorbringen eines Lautes bezeichnen, μέγα ἀϋτεῖν, ἰάχειν, βοᾶν, ὀχϑεῖν, εὔχεσϑαι u. dergl., laut, Hom., der bei diesen Verbis auch μεγάλα sagt, u. Folgde (s. oben); τιμᾶν, σεβίζειν, Aesch. Ch. 253 Eum. 12; στέργειν, Soph. O. R. 1023; vom Raume, weit, μέγα προϑορών, Il. 14, 363, μέγα ἄνευϑε, weit entfernt, 22, 88; οὐκ ἂν μέγα τι τῆς ἀληϑείας παρεξέλϑοις, Plat. Phil. 66 b; bei adj., sehr, sowohl beim posit., μέγα νήπιος, Il. 16, 46, μέγα ἔξοχος, 2, 480 Od. 15, 227, als auch beim compar. u. superl., μέγ' ἀμείνων, ἄριστος, μέγα φέρτατος, Hom.; so auch die Folgdn, ὦ μέγ' εὐδαίμων κόρη, Aesch. Prom. 650, τὸν μέγα στυγούμενον, 1006; κατὰ μέγα u. κατὰ μεγάλα, Plat. Phaedr. 262 a Tim. 65 a; σοφὸς τὰ μεγάλα, in großen Dingen, Rep. IV, 426 c; τὰ μεγάλα νικᾶν τοὺς φίλους εὖ ποιοῦντα, Xen. An. 1, 9, 24. – Compar. μείζων, ον, Hom. u. Att.; ion. μέζων, Her., dor. μέσδων u. böot. μέσσων, Sp. auch μειζότερος u. bei Byz. μειζονότερος, größer, in allen den beim Positiv erwähnten Beziehungen; μείζω ἐκτενῶ λόγον, die Rede ausdehnen, Soph. Tr. 676; ἐνέχει τύχᾳ τᾷδ' ἀπὸ μείζονος, Phil. 1086, von einem Größeren, Mächtigern, d. i. von einem Gotte; τοῦ ϑεοῦ μεῖζον σϑένειν, Eur. Suppl. 216; – μεῖζον φϑέγγεσϑαι, Plat. Prot. 334 c; auch zugroß, größer oder mehr als billig, φρονείτω μεῖζον ἢ κατ' ἄνδρα, Soph. Ant. 764; vgl. Eur. Phoen. 710; μεῖ. ζον ἢ καϑ' ἡμᾶς, Plat. Tim. 404 (vgl. κατά), auch μείζω τινὰ δύναμιν εἶναι ἢ ἀνϑρωπείαν, Crat. 438 c; οὔτε μεῖζον οὔτε ἔλαττον ist eine starke Verneinung, vgl. Soph. Tr. 323; Schäfer zu D. Hal. C. V. p. 71. – Superl. μέγιστος, Hom. u. Folgde. Bei sehr Sp. auch μεγαλώτατος, s. Lob. Phryn. p. 93; πάντων μεγίστῳ Ζηνί, Aesch. Ch. 243 u. sonst; μεγίστη Παλλάς, Soph. O. C. 167; adverbialisch, χαῖρ' ὡς μέγιστα, Phil. 460; μέγιστον ἴσχυσε στρατοῦ, Ai. 497, τὰ μέγιστ' ἐτιμάϑης, O. R. 1202. – In Prosa bes. oft τὸ μέγιστον, was das wichtigste, die Hauptsache ist, entweder τὸ μὲν μέγιστον ὅτι, Plat. Conv. 196 b Rep. III, 407 b, oder für sich stehend, parenthetisch, Plut. u. A.; τὸ μὲν μέγιστον αἰσχυνόμενος, Xen. An. 1, 3, 10. 5, 6, 29 Cyr. 3, 1, 1 u. öfter, was die Hauptsache betrifft; τὸ δὲ μέγιστον· οἷς γὰρ κ. τ. λ., Isocr. 3, 21 (vgl. γάρ); καὶ τὸ μέγιστον, u. was das wichtigste ist, Thuc. 4, 70. So auch noch Sp., wie Luc. D. D. 20, 13 Nigr. 2. – Adverbialisch, βοῶντα μέγιστον Plat. Euthyd. 300 b, ὡς μέγιστα καὶ ὡς κάλλιστα Conv. 198 e; Eur. verbindet es auch mit einem superl., μέγιστον ἔχϑιστος, Med. 1320.
-
10 ὅτ-αν
ὅτ-αν, d. i. ὅτ' ἄν, wie auch seit Wolf im Hom. überall geschrieben, c. conj., im Fall daß, eine bedingte Zeitbestimmung, daher auch so oft als, so bald als, von einer öfters wiederkehrenden Handlung in Bezug auf die Gegenwart, τὸν δ' οὔποτε κύματα λείπει παντοίων ἀνέμων, ὅτ' ἂν ἔνϑ' ἢ ἔνϑα γένωνται, Il. 2, 396; τὰς διαπέρσαι (für imperat.), ὅτ' ἄν τοι ἀπέχϑωνται πέρι κῆρι, 4, 53; Od. 9, 6; zu bemerken Il. 1, 518 ἦ δὴ λοίγια ἔργ', ὅτε μ' ἐχϑοδοπῆσαι ἐφήσεις Ἥρῃ (einen einzelnen Fall, der bestimmt eintreten wird, andeutend), ὅτ' ἄν μ' ἐρέϑῃσιν ὀνειδείοις ἐπέεσσιν, was wohl stattfinden dürfte; ὅτ' ἄν ποτε, Il. 4, 164. 6, 448; u. in Gleichnissen, ὡς δ' ὅτ' ἄν, wie wenn, 10, 5. 11, 269. 15, 170 Od. 5, 394. 10, 216; Il. 12, 42 ist στρέφεται epische Form für στρέφηται; Od. 10, 410 ὡς δ' ὅτ' ἂν ἄγραυλοι πόριες περὶ βοῦς ἀγελαίας, ἐπὴν βοτάνης κορέσωνται, πᾶσαι ἅμα σκαίρουσιν ist als eine durch den Zwischensatz veranlaßte Anakoluthie zu erklären, welche das Bild selbstständig, ohne Rücksicht auf die eintretende Partikel ausführt; ὅταν ϑεοῦ Μοῖρα πέμπῃ ὄλβον, Pind. Gl. 2, 21; χὤταν πόλιν οἱ σοφοὶ τηρέωντι, P. 2, 88, öfter; τί που δράσεις, ὅταν τὰ λοιπὰ πυνϑάνῃ κακά; Aesch. Prom. 746; ὅταν δ' ἀείδειν ἢ μινύρεσϑαι δοκῶ, κλαίω τότε, Ag. 16, öfter; ὅταν τι δρᾷς ἐς κέρδος, so oft, οὐκ ὀκνεῖν πρέπει, Soph. Phil. 111, öfter; auch in Beziehung auf ein Demonstrativum, χὤταν τις εὖ ζῇ, τηνικαῠτα τὸν βίον σκοπεῖν χρή, Phil. 503, vgl. O. R. 76; ὅταν τάχιστα, sobald als, Ar. Thesm. 1025; u. in Prosa, vgl. Xen. Cyr. 4, 5, 33; ὅταν πρῶτον, Plat. Lys. 211 b Rep. I, 333 b u. sonst; vgl. οὐκοῦν οἱ ἀνδρεῖοι οὐκ αἰσχροὺς φόβους φοβοῦνται, ὅταν φοβῶνται, wenn sie ja fürchten, den Fall angenommen, daß sie fürchten, Prot. 360 b; πότερον τὰ μεταξὺ ταῦτα ἕνεκεν τῶν ἀγαϑῶν πράττουσιν, ὅταν πράττωσιν; wo wir umstellend sagen »wenn man das Mittlere thut, thut man es des Guten wegen?« Gorg. 468 a; ebendaselbst βαδίζομεν ὅταν βαδίζωμεν, ἕσταμεν ὅταν ἑστῶμεν, vgl. Phaed. 68 d; Xen. οὗτοι ἡμῖν ὅταν ἀπίωμεν, ἕψονται, An. 6, 3, 15, der es auch in indirecter Rede braucht, wo man ὅτε c. optat. erwarten sollte, 4, 5, 36; εἰκὸς ὅταν γνῶσιν – αὐτοὺς πειράσεσϑαι, Thuc. 4, 60, u. A. – Mit dem optat. ist es verbunden Aesch. Pers. 442, πέμπει τούςδ', ὅπως, ὅταν νεῶν φϑαρέντες ἐχϑροὶ νῆσον ἐκσωζοίατο, κτείνοιεν, wo vielleicht richtiger ὅτ' ἄν zu schreiben u. ἄν zum opt. als opt. pot. zu ziehen ist, od. der opt. durch den von ὅπως abhängigen Satz veranlaßt ist; vgl. Hes. O. 116, ἀλλ' ὅταν ἡβήσειε καὶ ἥβης μέτρον ἵκοιτο, παυρίδιον ζώεσκον; Schäfer schreibt so ὅταν γράφοι bei D. Hal. de C. V. p. 402. Vgl. ὅτε. – Bei Pol. steht auch getrennt ὅτε γὰρ ἄν. – Ὅταν τε – καὶ ὅταν, sei es daß – oder, sive – sive, Plat. Legg. V, 744 c.
-
11 ἱκνέομαι
ἱκνέομαι, Präsensform zu ἵκω, wovon die andern tempp. gebildet werden; fut. ἵξομαι, auch ἱξοῦμαι, Glauc. 2 (IX, 341); aor. ἱκόμην, imper. ἵκου, hat sich gegen die Regel erhalten, Soph. O. R. 741, wie Eur. I. A. 1034 Or. 1230; perf. ἷγμαι, ἱγμένοις Soph. Phil. 494; ἷκτο Hes. Th. 481; Simonds. 106 (VI, 217); – kommen, ankommen, wohin gelangen; – a) zunächst von Menschen; Hom. das praes. ἱκνεύμεϑα, ἱκνεύμεναι, Od. 9, 128. 24, 339, vgl. ἵκω, ἱκάνω; αὐτίκ' ἐφ' ἵππων βάντες μετεκίαϑον, αἶψα δ' ἵκοντο Il. 18, 532; mit dem acc. des Ortes oder der Person, zu der man kommt, Τυδείδης ἵκετο νῆας 8, 149, ἐπεὶ ἵκετο ἔϑνος ἑταίρων 11, 595, οὐ τέλος ἵκεο μύϑων, du kommst nicht ans Ende, zu Ende, 9, 56; so auch Pind., γαῖαν P. 4, 118; einzeln bei Folgenden, ἄλσος Aesch. Suppl. 551, τὰς ἐμὰς στέγας Soph. O. R. 534, τὸ πύϑιον μαντεῖον El. 32, σὰ πεδία Eur. Suppl. 618, γῆν, ἄλσος, I. A. 1543. 1627; mit andern Bestimmungen, λιμένος πολυβενϑέος ἐντὸς ἵκοντο Il. 1, 432, δεῦρο 2, 138, μετὰ Τρῶας 3, 264, μετὰ κλέος 'Αχαιῶν 11, 227, ἐς Ὄλυμπον 5, 360, ἐπὶ νῆας 6, 69, οἴκαδε 9, 393, πρὶν Πηλείωνάδ' ἱκέσϑαι 24, 338, wie Θήρανδε Pind. P. 5, 70; πρὸς ἀνδρῶν γένος Ol. 6, 30; Tragg., ἐπὶ πάγον Aesch. Prom. 117, πρὸς οἶκον Soph. O. R. 1491, πατρῷον ἐς οἶκον Eur. Hec. 952. Anders ist der dat. zu fassen, ἐπειγομένοισι δ' ἵκοντο, zu denen die eilten, als diese schon eilten, Il. 12, 374. – Od. 11, 104 muß aus dem Zusammenhange "ins Vaterland" ergänzt werden, so daß es die Bdtg "zurückkehren" zu erhalten scheint. – Bes. als Schutzflehender, Hülfesuchender, ἱκέτης, zu Einem kommen, τὴν ἱκόμην φεύγων Il. 14, 260, μή μιν ἵκωμαι ἰών, ὁ δέ μ' οὐκ ἐλεήσει 22, 123, vgl. Od. 16, 424. 17, 516; τὰ σὰ γοῦνα ἱκόμεϑα 9, 267; τὸν πολυξενώτατον Ζῆνα ἱξόμεσϑα σὺν κλάδοις Aesch. Suppl. 150, vgl. Pers. 212; anflehen, πάντες σ' ἱκνοῦνται Δαναΐδαι Eur. Suppl. 130; μίαν δὸς χάριν, ἱκνούμεϑα Herc. Fur. 321; oft bei Soph. im praes., z. B. καί σε πρὸς τοῦ σοῦ τέκνου ἱκνοῠμαι Ai. 588; O. C. 276; μέϑες, ἱκνοῠμαί σ' Ἔρως Ar. Eccl. 953. – Auch ἐς χεῖρας ἱκέσϑαι, handgemeinwerden, Il. 10, 448; ἐς λόγους τοὺς σοὺς ἱκοίμην, mit dir möchte ich sprechen, Soph. El. 407. – Von der Zeit, ἥβην, Il. 24, 728 Od. 15, 366, ἥβης μέτρον, Il. 11, 225 Od. 11, 317. 18, 217, γήραος οὐδόν, des Alters Schwelle erreichen, 15, 246. 23, 212, ὀλέϑρου πείρατα, Il. 6, 143. – bl von leblosen Dingen, wie vom Rauche, der zum Himmel aufsteigt, ὅτε καπνὸς ἰὼν ἐξ ἄστεος αἰϑέρ' ἵκηται Il. 18, 207; ὅσσον πυρὸς ἵκετ' ἀϋτμή Od. 16, 290, vgl. ἵκω; vom Gerücht, ἐς πόλιν ἵκετ' ἀϋτή 14, 265; δοῦπος Aesch. Ch. 370, vgl. 375; ἱκνεῖται λόγος διὰ στηϑέων Spt. 545; μῠϑός μοι ἵκετο Soph. Ant. 12; von äußeren Verhältnissen, bes. Unglück, das den Menschen trifft, ἵνα μή μιν λιμὸς ἵκηται Il. 19, 348, ἡμᾶς ἵκετο πένϑος Od. 23, 224, ὅν κεν ἵκηται ἄλη καὶ πῆμα καὶ ἄλγος 15, 345; von Gemüthsbewegungen, 'Αχιλλῆος ποϑὴ ἵξεται υἷας Ἀχαιῶν, Sehnsucht erfaßt sie, Il. 1, 240; τίς ὁ πόϑος αὐτοὺς ἵκετο Soph. Phil. 597; πῆμα O. C. 1562. – c) übertr. (nur praes. u. impf.), auf Einen kommen, ihn betreffen od. anbelangen, gehörig, passend sein; Her., z. B. δικάζειν, ἐς τὸν ἱκνέεται ἔχειν αὐτήν, d. i. wem es zukomme, sie zu heirathen, 6, 57; τοῦ ἑτέρου κέρεός φαμεν ἡμέας ἱκνέεσϑαι ἡγεμονεύειν, es komme Anständige, μᾶλλον τοῦ ἱκνευμένου 6, 84; ἐν χρόνῳ ἱκνευμένῳ 6, 86; so auch Thuc., τὸ ἱκνούμενον ἀνάλωμα 1, 99, die auf sie fallende od. die hinreichende Ausgabe; Arist., κατὰ τοὺς ἱκνουμένους χρόνους gen. anim. 3, 1 (aber bei D. Hal. sind οἱ ἱκνούμενοι χρόνοι die kommenden Zeiten); τὸ ἱκνούμενον μέγεϑος, die passende, rechte Größe, ib. 4, 4; οὐδὲν εἴρηται ἱκνούμενον, nichts Prosa ist in der eigentl. Bdtg nur das comp. ἀφικνέομαι gew.; Thuc. 5, 40 ἧκον für ἵκοντο zu lesen. [Ι ist im aor. kurz, nur im ind. des Augments wegen lang, doch läßt Hom. dies oft aus.]
-
12 ἡβάω
ἡβάω, in der ἥβη stehen, mannbar sein, in der Blüthe der Jahre stehen u. vollkommene Mannskraft besitzen; οὐδέ κέ μιν ῥέα – ἔχοι ἀνὴρ οὐδὲ μάλ' ἡβῶν Il. 12, 382; εἴϑ' ἃς ἡβώοιμι, βίη δέ μοι ἔμπεδος εἴη Od. 14, 468; αἲ γὰρ ἡβῷμ', ὡς ὅτε Il. 7, 133; ἀλλ' ὅταν ἡβήσειε καὶ ἥβης μέτρον ἵκοιτο Hes. O. 131; Aesch. vrbdt γέροντα τὸν νοῦν, σάρκα δ' ἡβῶσαν φέρει, Spt. 604, u. umgekehrt ἄγγελον δ' οὐ μέμψεται πόλις γέρονϑ' ἡβῶντα δ' εὐγλώσσῳ φρενί, Suppl. 756; Plat. vrbdí τῷ ἡβῶντι καὶ ἀνδρείῳ, Rep. V, 468 d; καὶ ἰσχύω Ar. Vesp. 357, der die παιδάρια den ἡβῶντες entggstzt, Ran. 1053; auch εἰ δ' ἐγὼ σϑένος ἥβων, wenn ich jugendlich stark wäre an Kraft, Eur. Herc. Für. 436; ἀπέκτειναν Μηλίων ὅσους ἡβῶντας ἔλαβον Thuc. 5, 116; Is. 1, 10 u. sonst. Vgl. διετής. – Auch von anderen Dingen, ἡμερὶς ἡβώωσα, ein Weinstock im kräftigsten, üppigsten Wuchs, Od. 5, 69; φλὸξ ἡβήσασα Aesch. frg. 378, vgl. Simonds. 48 (VII, 24); ἡβῶντ' ἀρτίως οἰνίσκον Cratin. bei Ath. I, 29 d; τοὺς ἡβῶντας τῶν βοτρύων Long. 4, 5. – Uebertr. auch ἀεὶ γὰρ ἡβᾷ τοῖς γέρουσιν εὖ μαϑεῖν, die Wißbegier, Fähigkeit zu lernen bleibt auch im Alter jugendlich rege, Aesch. Ag. 570; ὅταν γὰρ ἡβᾷ δῆμος εἰς ὀργὴν πεσών, Eur. Or. 685, wenn das in Zorn gerathene Volk heftig aufbraus't; auch = jugendlich froh sein, ἡβώοις φίλε ϑυμέ Theogn. 877, wo Bergk ἥβα μοι vermuthet; Hesych. erkl. μεϑύσκεσϑαι, εὐωχεῖσϑαι.
-
13 ικανω
(ῐᾱ)(только praes. - иногда в знач. pf. и impf. ἵκανον; fut., aor. и pf. супплетивно от ἱκνέομαι)
1) (у Hom. тж. med.) приходить, прибывать, добираться, достигать(νῆας Ἀχαιων, ἐπὴ νῆας, ἐς πατρίδα Hom.; δόμους Aesch.; πρὸς ἔσχατιάν Pind.)
ἱκανέμεν (эп. inf.) ἡμέτερον δῶ Hom. — прибыть в наш дом;οἷ ἱκάνομεν Soph. — (место), куда мы прибыли;εὖ ἱκάνεις Soph. — ты пришел в нужное тебе место;ἦλθ΄ Ὀδυσσεὺς καὴ οἶκον ἱκάνεται Hom. — Одиссей вернулся, прибыл домой;χρειὼ ἱκάνεται Hom. — возникла необходимость2) доходить, достигатьἥβης μέτρον ἱ. Hom. — достигнуть предела возмужалости;
σέλας αἰθέρ΄ ἵκανεν Hom. — сияние доходило до эфира;ἐλάτη αἰθέρ΄ ἵκανεν Hom. — ель поднималась до эфира;παλαίφατα θέσφατα ἱκάνει με Hom. — старинные предсказания исполнились (досл. коснулись меня)3) (у Hom. тж. med.) с мольбой прибегать, припадать(γούνατά τινος Hom., Aesch.)
4) подступать, постигать, овладевать, охватыватьμέγα πένθος Ἀχαιΐδα γαῖαν ἱκάνει Hom. — великое горе постигает ахейскую землю;
ὅτε μιν γλυκὺς ὕπνος ἱκάνοι Hom. — когда его охватывал сладкий сон;τάφος οἱ ἦτορ ἵκανεν Hom. — недоумение проникло в ее душу -
14 ικνεομαι
(impf. ἱκνούμην, fut. ἵξομαι, aor. 2 ἱκόμην с ῑ, pf. ἷγμαι)1) приходить, прибывать(τινα, μετά или ἔς τινα Hom.; Ὄλυμπον и ἐς Ὄλυμπον, νῆας и ἐπὴ νῆας, κατὰ λειμῶνα, ποτὴ и ὑπὸ πτόλιν, προτὴ ἄστυ Hom.; γαῖαν Pind.; ἄλσος Aesch., Eur.)
ἐφ΄ ἵππων βάντες μετεκίαθον, αἶψα δ΄ ἵκοντο Hom. — (стражи), вскочив на коней, понеслись и вмиг примчались;πεζὸν ἱκέσθαι Hom. — прийти пешком;οὐχ ὑπότροπον ἐκ πολέμοιο ἵξεσθαι Hom. — не вернуться с войны;τέλος ἱκνεύμεναι μύθων Hom. — довести речь до конца;ἱ. ἐς λόγους τινός Soph. — вступить в беседу с кем-л.2) доходить, доставать, достигать, касаться(ποσὴν οὖδας Hom.)
οὐδ΄ ὀστέον ἵκετο Hom. — (кабан зубами) не задел кости;ὅτε καπνὸς αἰθέρ΄ ἵκηται Hom. — когда дым поднимается до неба;ἐς πόλιν ἵκετ΄ ἀϋτή Hom. — шум достиг города;ἥβην или ἥβης μέτρον ἱ. Hom. — достигнуть юношеского возраста;ἠῶ ἱ. Hom. — дожить до утра;αὐτὸς ἐνθάδ΄ ἵξομαι Soph. — я сам приду к этому, т.е. мне самому предстоит это;ἤν ποτε δασμὸς ἵκηται Hom. — когда дело доходит до дележа3) приходить с мольбой, умолять, молить(θεὸν θυέεσσιν Theocr.)
γοῦνά τινος ἱ. Hom. — припадать с мольбой к чьим-л. коленям;Ζῆνα ἱξόμεσθα σὺν κλάδοις Aesch. — мы пойдем с (масличными) ветвями молить Зевса;ἀπόδος, ἱκνοῦμαι σε Soph. — верни (мой лук), прошу тебя;ἐᾶτέ μ΄ ὧδ΄ ἀλύειν, ἱκνοῦμαι! Soph. — оставьте меня предаваться этому горю, умоляю4) попадать(ἐς χεῖράς τινος Hom.)
ὅ τι χεῖρας ἵκοιτο Hom. — все, что ни попадало в (их) руки5) идти, следовать, гнаться(μετὰ κλέος Ἀχαιῶν Hom.)
6) ( о чувствах) овладевать, охватывать, наполнять(φρένας, τινὰ θυμόν или κραδίην Hom.)
ποτ΄ Ἀχιλλῆος ποθέ ἵξεται υἷας Ἀχαιῶν Hom. — когда-нибудь найдет на ахейцев тоска по Ахиллу7) (impers., praes. и impf., редко fut.) приличествовать, подобать, соответствовать, подходитьδικάζειν ἐς τὸν ἱκνέεται ἔχειν αὐτήν Her. — решать, кому следует жениться на ней (наследнице отцовского имущества);
τοῦ ἑτέρου φαμὲν ἡμέας ἱκνέεσθαι ἡγεμονεύειν Her. — мы утверждаем, что командование другим (флангом) должно быть за нами - см. тж. ἱκνεύμενος -
15 πρίν
πρίν, Adv. and Conj.,A before, until.[πρῐν 19
times in Hom., Il.2.344, al.; πρῑν in Il.6.81, 13.172, al.; once written [full] πρείν, Leg.Gort.7.40, but [full] πρίν IG12.60.11, 94.9, 114.46, etc.; Trag. and Com. always πρῐν ( πρίν γ' must be read in Ar.Ach. 176).]A Adv. of Time, before, either in the sense of sooner or in that of formerly, erst (implying duration up to a certain time):I of future time, with [tense] fut. Indic.,πρίν μιν καὶ γῆρας ἔπεισιν Il.1.29
, cf. 18.283, Od.2.198, etc.: with Subj. = [tense] fut.,πρὶν καὶ κακὸν ἄλλο πάθῃσθα Il.24.551
: with Opt. and κεν, πρίν κεν ἀνιηθεὶς σὴν πατρίδα γαῖαν ἵκοιο Od.3.117
, cf. 11.330, 14.155, Ar. Pax 1076, 1112: with Opt., Il. 24.800: with Imper., 9.250: with Inf. (expressing a wish), 2.413, (expressing an oath) Od.4.254.II of past time,1 formerly, once,πρὶν μέν μοι ὑπέσχετο.., νῦν δὲ.. Il.2.112
, v.l. in 9.19, cf. 23.827;πρὶν μὲν πόσιν ἐσθλὸν ἀπώλεσα Od.4.724
, cf. 3.408.2 formerly (up to a certain point), before, in this sense freq. with Art.,τὸ πρίν γ' ἐκέκαστο Il.5.54
;τὸ πρίν γε.., νῦν δὲ.. 13.105
;νῦν δὲ.. τὸ πρίν γε 16.208
, cf. A.Pr. 443, Hdt.1.129: without Art.,τὰς ἐπιστήμας ἅς ποτε καὶ π. εἴχομεν Pl.Phd. 75e
: with ellipsis of part. γενόμενος, τὰ π. πελώρια (sc. γενόμενα ) the giants of old, A.Pr. 151 (lyr.); τοῦ π. Αἰγέως Aegeus gone before, S.OC69;ἐν τῷ π. χρόνῳ Id.Ph. 1224
;ἐν τοῖς π. λόγοις Th.2.62
: with part. expressed,τὸ π. γενόμενον τέρας Hdt.8.37
;τοὺς πρὶν φυλαττομένους Pl.R. 547c
, etc.3 hitherto,π. μέν.. B.12.114
; until that time, and so meanwhile, Id.15.13.4 sts. folld. by gen.,π. ὥρας Pi.P.4.43
;π. ἀνηκέστου πάθους J.BJ1.6.1
;π. γενέσεως Thd.Su.42
;π. τῆς συνόδου S.E.M.9.371
;π. φάους Arr.An. 3.18.6
; π. τοῦ βλέψαι, π. τοῦ ἀποθανεῖν, S.E.P.7.162, v.l. in LXX To. 14.15; also πρὶν οὗ c. inf., SIG953.16 (Calymna, ii B.C.); c. indic., Test. ap. D.46.21.B Conj. before, ere: freq. following an antecedent clause with adverbial π. (chiefly in [dialect] Ep.), or its equivalents πρότερον, πρόσθεν, πάρος (poet.), esp. with negat.,οὐδὲ π..., π... Il.1.98
,7.481, Od.19.475;μὴ π..., π... Il.2.355
, E.HF 605;π..., π... Il.2.348
, 8.453, Od.19.586;οὐ πρότερον.., π... Ar.Ec. 620
, And.4.17, D.9.61;μὴ πρότερον.. π... S.Ph. 199
(anap.), Pl.Phd. 62c, Aeschin.1.10;πρότερον.., π... And.4.1
, X.Cyr.5.2.9;οὐ πρόσθεν.., π... Od. 17.9
, X.Cyr.1.4.23;μὴ πρόσθεν.., π... Id.An.1.1.10
;πρόσθε., π. τυχεῖν Pi.P.2.92
;οὐ πάρος.., π... Od.2.128
, Il.5.219; preceded by φθάνω, 16.322, Antipho 1.29, Th.4.79, 104, 6.97, 8.12, X.An.4.1.21, Cyr.2.4.25; sts. folld. byἤ, οὐ.. πρίν γ' ἀποπαύσεσθαι πρίν γ' ἢ ἕτερόν γε πεσόντα αἵματος ἆσαι Ἄρηα Il.5.288
, cf. 22.266, Hdt.1.136, 165, al.; dub. and perh. always corrupt in [dialect] Att. and X., Th.5.61, Lys.6.11, Isoc.4.19 (v.l.), Lycurg.128, Aeschin.2.132 (v.l.), X.Cyr.1.4.23, An. 4.5.1, but freq. in later Greek, LXX Ge.29.26, etc.I c. inf., the prevailing constr. in Hom., after positive and negative clauses alike: in [dialect] Att. mostly after positive clauses, and always used with them when the action does not or is not to take place: the tense is,I regularly [tense] aor.,a after a positive clause,ναῖε δὲ Πήδαιον, πρὶν ἐλθεῖν υἷας Ἀχαιῶν Il.13.172
, cf. 8.453, 16.322, Od.1.210;Ζεὺς ὀλέσειε βίην, πρὶν ἥβης μέτρον ἱκέσθαι 4.668
, cf. Il.6.465, 24.245, Pi.P.2.92.3.9, N.8.19, Hdt.6.119, A.Pers. 712, Ag. 1539 (anap.). S.Ant. 120 (lyr.), Tr. 396, E.Alc. 281, Ar.Eq. 258, al., Antipho 5.67, Th.1.125, X.An.4.1.7, Pl.Prt. 350b, al.; after negat. questions which expect a posit. answer, E.Andr. 1069, Ion 524, Rh. 684, Ar.Ra. 481, etc.b after a negat. clause,οὐδ' ὅ γε πρὶν Δαναοῖσιν ἀεικέα λοιγὸν ἀπώσει, πρίν γ' ἀπὸ πατρὶ φίλῳ δόμεναι ἑλικώπιδα κούρην Il.1.98
, cf. 19.423, Od.2.128, 4.747 : after Hom. a negat. antecedent is commonly folld. by πρίν with finite Verb (v. infr. 11); but Inf. is found where π. precedes,π. ἰδεῖν δ', οὐδεὶς μάντις S.Aj. 1419
(anap.);π. μὲν γὰρ κριθῆναι, οὐ ῥᾴδιον ἦν εἰδέναι τὰς αἰτίας And.4.8
;π. νικῆσαι.., οὐκ ἦν.. Lys.19.28
;π. δὲ ταῦτα πρᾶξαι, μὴ σκοπεῖτε D.3.12
, cf. Lycurg. 135; also,οὔτε.. π. ἱδρῶσαι δεῖπνον ᾑρεῖτο X.Cyr.8.1.38
; also after Verbs of fearing (the positive being the thing dreaded),ὅταν.. δεδίωσι μὴ πρότερόν τι μάθῃς, π. τέλος ἐπιθεῖναι τοῖς πραττομένοις Isoc.5.70
, cf. E.Fr.453.6, S.Tr. 632; in unfulfilled conditions and wishes,οὔθ' ὁ Πλούτωνος κύων οὔθ' οὑπὶ κώπῃ ψυχοπομπὸς ἂν Χάρων ἔσχον π. εἰς φῶς σὸν καταστῆσαι βίον E.Alc. 362
, cf. Rh.61; otherwise not common,ὤφθην οὐδεπώποτε π. ταύτην τὴν συμφορὰν γενέσθαι Lys.19.55
;οὐδὲ παύσεται χόλου.., π. κατασκῆψαί τινα E.Med.94
, cf. HF 605;καί μοι μὴ θορυβήσῃ μηδεὶς π. ἀκοῦσαι D.5.15
, cf. X.Oec.4.24: after neg. opt. with ἄν, οὕτω γένοιτ' ἂν οὐδ' ἂν ἔκβασις στρατοῦ καλή, π. ὅρμῳ ναῦν θρασυνθῆναι a.Supp.772, cf. Pl.Lg. 769e: after a past tense (in orat. obliq.),ὤμοσαν μὴ π. ἐς Φώκαιαν ἥξειν, π. ἢ τὸν μύδρον τοῦτον ἀναφανῆναι Hdt.1.165
, cf. 4.9, Th. 7.50, X.HG6.5.23, Pl.Phd. 61a.2 also [tense] pres., to convey a special sense of continuance, effort, or the like , 'before undertaking to', 'before proceeding to',π. ἐξοπλίζειν Ἄρη A.Supp. 702
(lyr.), cf. Ag. 1067;π. νυν τὰ πλείον' ἱστορεῖν.., ἔξελθε S.OC36
, cf. El.20;π. κλαίειν τινά E.Andr. 577
, cf. Or. 1095;π. λέγειν Ar.Th. 380
, cf. Ach. 383, Hdt. 8.3, And.4.1, Th.3.24, Pl.Lg. 666a, X.Cyr.2.4.25, Mem.1.2.40, etc.3 also [tense] perf., after a [tense] fut.,π. τόδ' ἐξηντληκέναι E.Med.79
; after [tense] pres. or [tense] impf., Id.El. 1069, cf. Hdt.3.25;π..., τί μέλλετ'.. ; E.Ph. 1145
;π. καὶ τεθύσθαι Ar.Av. 1034
, cf. V. 1156, Pax 375, Lys. 322 (lyr.), Ra. 1185, X. An.4.1.21, Pl.Tht. 164c, Prt. 320a, etc.; with ἥκειν in [tense] pf. sense, Hdt.6.116;οὐ βουλόμενος διαγωνίσασθαι π. οἱ τοὺς βοηθοὺς ἥκειν Th.5.10
.II with a finite Verb:1 with Ind., chiefly [tense] aor.: not in Hom. (first in h.Ap. 357), who uses Ind. only with πρίν γ' ὅτε, πρίν γ' ὅτε δή, after both posit. and neg. clauses,ἠλώμην.., πρίν γ' ὅτε.. ἤγαγες Od.13.322
;πρίν γ' ὅτε δή με.. κάλεσσεν 23.43
, cf. Il.12.437;οὐδέ κεν ἡμέας ἄλλο διέκρινεν.., πρίν γ' ὅτε δὴ θανάτοιο.. νέφος ἀμφεκάλυψεν Od.4.180
: rarely with [tense] impf., οὐδ' ὧς τοῦ θυμὸν.. ἔπειθον, πρίν γ' ὅτε δὴ θάλαμος πύκ' ἐβάλλετο ( began to be hit) Il.9.588: freq. after Hom., with [tense] aor.,a after neg. clauses: of a fact in the past,οὐκ ἦν ἀλέξημ' οὐδὲν.., πρίν γ' ἐγώ σφισιν ἔδειξα A.Pr. 481
;οὐ πρότερον ἀπανέστη.. Μαρδόνιος, πρὶν ἤ σφεας ὑποχειρίους ἐποιήσατο Hdt.6.45
; ἀλλ' οὐδ' ὣς.. ἠξίωσαν νεώτερόν τι ποιεῖν ἐς αὐτο'ν.., πρίν γε δὴ αὐτοῖς.. μηνυτὴς γίγνεται (histor. [tense] pres. = [tense] aor.) Th.1.132, cf. 3.101, 5.61, Hdt.6.79, Ar.Av. 700, X.Cyr.1.4.23,4.5.13 (histor. [tense] pres.), HG5.4.58, etc.; once in Pl., Phdr. 266a; as part of an unfulfilled condition,οὐκ ἂν κατέσχε δῆμον οὐδ' ἐπαύσατο π. ἀνταράξας πῖαρ ἐξεῖλεν γάλα Sol.
ap. Arist.Ath.12.5;οὐκ ἂν ἐσκεψάμεθα πρότερον.., πρὶν ἐζητήσαμεν Pl.Men. 86d
, cf. Tht. 165e;χρῆν τοίνυν Αεπτίνην μὴ πρότερον τιθέναι τὸν ἑαυτοῦ νόμον, πρὶν τοῦτον ἔλυσε γραψάμενος D.20.96
; after verbs implying a neg.,ἀμφιγνοεῖν X.An.2.5.33
,θαυμάζειν Th.1.51
,λανθάνειν Id.3.29
; also with [tense] impf.,οὔπω ᾔδει.. π. ἐν τῷ κακῷ ἦν Antipho 1.19
, cf. And.4.17, D.9.61.b after posit. clauses (both combined, A.Pr. 481, Th.1.118), with the sense until,ἠγόμην δ' ἀνὴρ ἀστῶν μέγιστος.., πρίν μοι τύχη τοιάδ' ἐπέστη S.OT 776
; σπουδαὶ δὲ λόγων ἦσαν ἴσαι πως, πρὶν.. πείθει (histor. [tense] pres.) E. Hec. 131 (anap.);πρίν γ' ὁρᾷ Id.Med. 1173
; freq. folld. byδή, π. δή τις ἐφθέγξατο Id.Andr. 1147
; τὰ περὶ τοὺς ἀγῶνας κατελύθη (neg. idea)ὑπὸ ξυμφορῶν, πρὶν δὴ οἱ Ἀθηναῖοι τότε τὸν ἀγῶνα ἐποίησαν Th.3.104
, cf.7.39 (histor. [tense] pres.), 71.2 with Subj. only after negs. or equiv. of neg., = ἕως or ἢν μή (in Isoc.4.173 ἢν μή and πρὶν ἄν are used almost as synonyms);οὐ καταδυσόμεθ', ἀχνύμενοί περ.., πρὶν μόρσιμον ἦμαρ ἐπέλθῃ Od.10.175
;μή πω καταδύσεο.., πρίν γ' ἐμὲ.. ἴδηαι Il.18.135
, cf. 190, 24.781;ἀλλ' ὄμοσον μὴ μητρὶ φίλῃ τάδε μυθήσασθαι, πρίν γ' ὅτ' ἂν ἑνδεκάτη τε δυωδεκάτη τε γένηται Od.2.374
, cf. 4.477: in Prose usu. πρὶν ἄν (πρίν κα Berl.Sitzb.1927.161
([place name] Cyrene)), rarely π. alone, as also πρὶν ἤ:a generally with [tense] aor., to express an action preceding the action of the anteced. clause, the Verb in which is [tense] fut. (or some equiv. of the [tense] fut.) or imper.,οὐ γαμέεται παρθένος οὐδεμία, πρὶν ἂν τῶν πολεμίων ἄνδρα ἀποκτείνῃ Hdt.4.117
, cf. 1.82 (v.l.), 3.109 (v.l.); νῦν δ' οὐδέν ἐστι τέρμα μοι προκείμενον μόχθων (the sense here is [tense] fut.), , cf. 166 (lyr.), 177 (anap.);οὐ γάρ ποτ' ἔξει τῆσδε τῆς χώρας, πρὶν ἂν.. στήσῃς ἄγων S.OC 909
, cf. 48, 1041, OT 1529, etc.;οὐκ ἂν ἐκμάθοις.., πρὶν ἂν θάνῃ τις Id.Tr.2
;οὐκ ἄπειμι πρὸς δόμους πάλιν, πρὶν ἄν σε.. ἔξω βάλω E.Med. 276
, cf. 680, Alc. 1145, IA 324, IT19, 1302;μὴ προκαταγίγνωσκε.., π. ἄν γ' ἀκούσῃς ἀμφοτέρων Ar.V. 920
, cf. Ach. 176, 230, X.Hier.6.13, Cyr.1.2.8, An.1. 1.10, 5.7.12, Pl.Phdr. 228c, La. 187e (ἂν added in later codd.), etc.;μηδέν' ὀλβίζειν π. ἀ'ν τέρμα τοῦ βίου περάσῃ S.OT 1529
(troch.);οὐχὶ μὴ παύσησθε, π. ἄν.. ὑμᾶς τις ἐκτραχηλίσῃ Ar.Lys. 704
: π. withoutἄν, μὴ στέναζε, π. μάθῃς S.Ph. 917
, cf. Ant. 619 (lyr.), Aj. 742, 965, Tr. 608, 946;οὐκ ἔστιν ὅστις αὐτὸν ἐξαιρήσεται.., π. γυναῖκ' ἐμοὶ μεθῇ E.Alc. 849
, cf. Or. 1218, 1357 (lyr.);π. χαρίσωνται Ar.Ec. 629
(s.v.l.);οὐ γὰρ δή σφεας ἀπίει τῆς ἀποικίης, πρὶν δὴ ἀπίκωνται Hdt.4.157
;π. διαγνῶσι Th.6.29
; π... βεβαιωσώμεθα ib.10 (dub.l.);πρὶν ἀνάγκην τινὰ θεὸς ἐπιπέμψῃ Pl.Phd. 62c
codd.;π. ἐξετάσωσιν Hyp.Eux.4
: πρὶν ἤ (never with ἄν), π. ἢ ἀνορθώσωσι Hdt.1.19
, cf. 136, Pl.Ti. 57b, etc.: with neg. implied,ὁ δὲ ἀδικέει ἀναπειθόμενος π. ἢ ἀτρεκέως ἐκμάθῃ Hdt.7.10
.ή; αἰσχρὸν ἡγοῦμαι πρότερον παύσασθαι, π. ἂν.. ψηφίσησθε Lys. 22.4
;ὅστις οὖν οἴεται τοὺς ἄλλους πράξειν τι.., π. ἂν.. διαλλάξῃ, λίαν ἁπλῶς ἔχει Isoc.4.16
(where ὅστις οὖν οἴεται = οὐ δεῖ οὔεσθαι, as is shown by ἀλλὰ δεῖ in the next sentence, cf. D.38.24).b less freq. (never in Hom.) with [tense] pres. subj.: μήπω π. ἂν τῶν ἡμετέρων ἀΐῃς (the Verb has no [tense] aor.) (anap.);ὁ νομοθέτης τὰ διδασκαλεῖα ἀνοίγειν ἀπαγορεύει μὴ πρότερον π. ἂν ὁ ἥλιος ἀνίσχῃ Aeschin.1.10
, cf. Antipho 1.29, X.Cyr.2.2.8, Pl.Phdr. 271c.3 πρίν with Opt.:a representing subj. after histor. tenses,οὐκ ἔθελεν φεύγειν π. πειρήσαιτ' Ἀχιλῆος Il.21.580
; πρίν γ' ὅτε, as with subj., 9.488;ἔδοξέ μοι μὴ σῖγα π. φράσαιμί σοι τὸν πλοῦν ποεῖσθαι S. Ph. 551
, cf. Th.3.22, X.Cyr.1.4.14, HG6.5.19 (cf. 2.4.18), An.1.2.2, Pl.Ap. 36c, etc.b by assimilation,ὄλοιο μήπω π. μάθοιμι S.Ph. 961
, cf. Tr. 657 (lyr.); οὐδὲ γὰρ εἰδείης (potential opt.)..π. πειρηθείης Thgn.126
; after opt. withἄν, οὐκ ἂν πρότερον ὁρμήσειε π. βεβαιώσαιτο Pl.Lg. 799d
, cf. S.OT 505 (lyr.).4 π. ἄν c. opt. is doubtful, and (if not corrupt) due to the change required by orat. obl.,ἀπαγορευόντων τῶν φίλων τῶν ἐμῶν μὴ ἀποκτείνειν τὸν ἄνδρα, πρὶν ἄν ἐγὼ ἔλθοιμι Antipho 5.34
(s.v.l.), cf. X.HG2.3.48, 2.4.18. -
16 ἡβάω
ἡβ-άω, Cret. [full] ἡβίω Leg.Gort.7.41,al., [dialect] Aeol.(?) [full] ἀβάω Hdn.Gr.2.16, Alc.Supp.7.11 (dub.); [dialect] Ep. opt. ἡβώοιμι, part. ἡβώων (v. infr.): [tense] impf.A : [tense] fut. - ήσω ([etym.] ἐφ-) X.Cyr.6.1.12, [dialect] Dor. ἡβάσω [ᾱ] AP7.482: [tense] aor. 1ἥβησα Od.1.41
, Hes.Op. 132, Pl.Ap. 41e: [tense] pf. ἥβηκα ([etym.] παρ-) Hdt.3.53, etc.: ([etym.] ἥβη):— attain or have attained puberty, ;ἡβῶσιν ὀψέ Hp.
Aër.4;ἐπειδὰν ἡβήσωσι Pl.Ap.
l.c.; of women. γυνὴ τέτορ' ἡβώοι (sc. ἔτη ) four years past puberty, Hes.Op. 698; ἡβάσεις ἥβαν APl.c.; ἡβᾶν ἐπὶ διετές, v. sub διετής; ὀμόσαι Χαλκιδέων τοὺς ἡβῶντας ἅπαντας all the adults, IG12.39.32, cf. Ar.Ra. 1055, Th.4.132.2 to be in the prime of youth,εἴθ' ὣς ἡβώοιμι, βίη τέ μοι ἔμπεδος εἴη Od.14.468
, al.; ἀνὴρ οὐδὲ μάλ' ἡβῶν not even in the prime of life, Il.12.382, cf. Od. 23.187, A.Ch. 879;γέροντα τὸν νοῦν, σάρκα δ' ἡβῶσαν φέρει Id.Th. 622
; ἡβᾶν σθένος to be young and strong, E.HF 436 (lyr.); ἥβων I was young, Ar.V. 357; ἡ. τὰς αἰσθήσεις, of an old man, Philostr.VS1.9.3; of plants, ἡμερὶς ἡβώωσα a young, luxuriant vine, Od.5.69, cf. Simon.183.3, Longus 4.5; ἡβῶντ' ἀρτίως οἰνίσκον ( παρὰ προσδοκίαν for νεανίσκον) Cratin.183.3 metaph., to be fresh, vigorous,ἡβώοις, φίλε θυμέ Thgn.877
(dub. l.); ἀεὶ γὰρ ἡβᾷ τοῖς γέρουσιν εὖ μαθεῖν ' tis always youth for old men to learn, i.e. 'tis never too late to learn, A.Ag. 584 (nisi leg. ἥβη) ; ἡβᾷ δῆμος εἰς ὀργὴν πεσών the people rages like a passionate youth, E.Or. 696, cf. νεανικός; ἄγγελον.. γέρονθ', ἡβῶντα δ' εὐγλώσσῳ φρενί exulting, A.Supp. 775; also of things, γάμοι, ἔαρ ἡ., Opp.H.1.474, 2.252. -
17 ἱκάνω
ἱκάνω [ ῐκᾱ], [tense] impf. ἵκᾱνον [ῑ by the augm.], used only in these tenses, the [tense] fut., [tense] aor., and [tense] pf. being supplied by ἱκνέομαι:—lengthd. form of ἵκω, found in [dialect] Ep. and Lyr., sts. in Trag.,A come, ἐς Χρύσην, ἐς Σκαιὰς.. πύλας, Il.1.431, 9.354;ἐπὶ νῆας 2.17
;ἐνθάδε Od.15.492
; so (anap.);οἷ ἱκάνομεν S.El.8
;πρὸς ἐσχατιάν Pi.O. 3.43
, cf. B.10.96: in Hom. mostly c. acc., to come to,ἱκάνω νῆας Ἁχαιῶν Il.24.501
;ἱκανέμεν ἡμέτερον δῶ Od.4.139
; laterἱ. δόμους A. Pers. 159
(troch.): abs.,ἦ φίλοι ἄνδρες ἱκάνετον Il.9.197
;εὖ ἱκάνεις S. El. 1102
.2 reach, attain to, [ἐλάτη] δι' ἠέρος αἰθέρ' ἵκανεν Il.14.288
;φωνὴ δέ οἱ αἰθέρ' ἵκανεν 15.686
; [ἄνεμος] αἰπὺν ἱ. οὐρανόν Sol.13.21
; ἥβης μέτρον ἱ. Od.18.217, 19.532.II c. acc. pers., esp. of grief, hardship, etc.;με πένθος ἱκάνει Od.6.169
;μέγα πένθος Ἁχαιΐδα γαῖαν ἱκάνει Il.1.254
; τάφος δέ οἱ ἦτορ ἵ. Od.23.93; ἄλγος, γῆρας, δύη, κάματος, κῆδος, ὀϊζύς, μόρος, ἱκάνει τινά, 2.41, Il.4.321 (v.l.), Od.18.81, 5.457, Il.15.245, Od.5.289, Il.18.465; ; με παλαίφατα θέσφαθ' ἱκάνει they are fulfilled upon me, Od.9.507: c. dupl. acc., μιν ἄχος κραδίην καὶ θυμὸν ἱ. Il.2.171: rarely c. dat.,σφῶϊν ἐελδομένοισιν ἱκάνω Od.21.209
.2 of a suppliant, , al.III [voice] Med., in signf. 1.1,οἶκον ἱκάνεται 23.7
; in signf. 11.1,χρειὼ γὰρ ἱκάνεται Il.10.118
; in signf. 11.2,τὰ σὰ γούναθ' ἱκάνομαι 18.457
, Od.3.92, 4.322. (Fr. ἱκ-ᾰνϝ-ω, ἱκ-ṇ ϝ-ω (cf. ἱκνέομαι); [dialect] Aeol. ἴκᾰνε dub. in Alc.Supp.34, [ἴ?ἱκάνωXκᾱ]νε prob. in Sapph.Oxy.2076.16; ἵκᾰνον f.l. in Od.15.101.) -
18 ἱκνέομαι
ἱκνέομαι, lengthd. form of ἵκω (q. v.), ἱκάνω, wh. are the Homeric forms of the [tense] pres. (exc. ἱκνεύμεναι, ἱκνεύμεσθα, Od.9.128, 24.339), first in Alc.98 (s. v.l.): [tense] impf.A : [tense] fut.ἵξομαι Il.6.502
, Parm. 3.2, A.Supp. 159 (lyr.); [dialect] Dor.ἱξοῦμαι AP9.341
(Glauc.): [tense] aor. 2ἱκόμην Il.8.149
, etc.; inf.ἴκεσθαι Sapph.Supp.1.2
[[pron. full] ῐ, exc. when lengthd. by the augm.]; for part. ἴκμενος v. sub voce: [tense] pf. , part. : non-thematic [tense] aor. 2 , [Simon.] 179.4, Euph.2: ( ἀφικνέομαι is used in early Prose, exc. in signf. 111; ἵκοντο is f.l. in Th.5.40, ἵκηται is a poet. reminiscence in Pl.Phdr. 276d; but ἵκετο is found in Hdt.1.216,ἵκηται Hp.Loc.Hom. 47
; also in later Prose, Luc.Salt.5, DDeor.6.4, Procop.Pers.1.4, 2.21):— come,αἶψα δ' ἵκοντο Il.18.532
; ὁπότε Κρήτηθεν ἵκοιτο when he came to us.., 3.233; ὑπότροπον οἴκαδ' ἱ. Od.22.35;ἐς χῶρον Il.4.446
;ἐπὶ νῆας 6.69
;κατὰ λειμῶνα Od.24.13
;πρὸς γούνατα Hes.Th. 460
;ὑπὸ πτόλιν Il.11.182
;εἰς ὁμόν Parm.8.46
;πρὸς ὁμοῖον Emp.62.6
;τυῖδ' ἴκεσθαι Sapph.
l.c.: freq. in Hom., c. acc., arrive at,ἵκετο νῆας Il.8.149
;τέλος ἵκεο μύθων 9.56
;οἶκον.. καὶ σὴν ἐς πατρίδα γαῖαν Od.23.258
; laterἱκέσθαι γαῖαν Pi.P.4.118
codd.;βένθος Emp.35.3
; (lyr.); , etc.2 reach, attain to, ποσὶν οὖδας ἱ. Od.8.376; οὐδ' ἵκετο χρόα καλόν, of a spear, Il.11.352;οὐδ' ὀστέον ἵκετο Od.19.451
(v. ὑπερίημι); so of things, ἠχή, καπνὸς αἰθέρ' ἱ., Il.13.837, 18.207; ;ἐς πόλιν ἵκετ' ἀϋτή Od.14.265
; of Time, ἥβης μέτρον or ἥβην ἱ., Il.11.225, 24.728, etc.;γήραος οὐδόν Od.15.246
; soἐπὶ γῆρας 8.227
; ἠῶ ἱ. live till morn, 17.497; also ὀλέθρου πείραθ' ἱ. Il.6.143;λέκτροιο παλαιοῦ θεσμὸν ἵκοντο Od.23.296
, cf. 354; θίλην ἐπὶ γένναν ἵ. Emp. 110.9;ἐς ἄπειρον Xenoph.28
;ἐς τὸ τυθῆναι Hdt.1.216
;εἰς τὸ λήθης γῆρας Pl.Phdr.
l.c.:—in various phrases, ἱ. μετὰ κλέος come in quest of glory, Il.11.227; ἐς χεῖρας ἱ. come into one's power, 10.448; ὅ τι χεῖρας ἵκοιτο whatever came to hand, Od.12.331; ἱ. ἐς γενεάν τινος into his family, Pi.N.10.14; ἐς λόγους τοὺς σοὺς ἱ. to speak with thee, S.El. 315; ἐνθάδ' ἵξομαι shall come to this at last, Id.Aj. 1365; ἤν ποτε δασμὸς ἵκηται if ever a division come about, Il.1.166.II with a person as object, τινα ib. 139, etc.;ἔς τινα Od. 6.176
; but also, come to his house, 20.372; Πηλεΐωνάδ' ἵ. to the hut of the son of P., Il.24.338; μετὰ Τρῶας ἱ. 3.264: rarely c. dat., ἐπειγομένοισι δ' ἵκοντο came to them at need, 12.374; cf.ἱκάνω 11
.2 of suffering, desire, anger, etc., come upon,Ἀχιλλῆος ποθὴ ἵξεται υἷας Ἀχαιῶν Il.1.240
; τί σε φρένας ἵκετο πένθος; ib. 362;ὅν τιν' ἵκηται ἄλη καὶ πῆμα καὶ ἄλγος Od.15.345
; ; ἅδος, σέβας ἵ. τινα θυμόν, 11.88, 18.178;με ἵ. ἄχος κραδίην 23.47
.3 approach as suppliant,τὴν ἱκόμην φεύγων 14.260
, cf. 22.123;τὰ σὰ γοῦνα ἱκόμεθ' Od.9.267
;θεοὺς προστροπαῖς ἱκνουμένη A.Pers. 216
(troch.);Ζῆνα.. ἱξόμεσθα σὺν κλάδοις Id.Supp. 159
(lyr.); [θεὸν] θυέεσσιν ἱκνεῖσθαι approach a god with offerings and prayer, Theoc.Ep.8.3.b Poet. in [tense] pres., supplicate, beseech, ;καί σε πρὸς τοῦ σοῦ τέκνου καὶ θεῶν ἱκνοῦμαι μή.. Id.Aj. 588
, cf. OC 275, Ph. 470; ταύτης ἱκνοῦμαί ς' E.Or. 671: c. inf.,πάντες σ' ἱκνοῦνται.. θάψαι νεκρούς Id.Supp. 130
: freq. parenthetic, S.Ph. 932, El. 136 (lyr.), Ar.Ec. 958, Tim.Pers. 139.III [tense] pres. and [tense] impf., it becomes, befits, pertains to, c. acc. et inf.,φαμὲν ἡμέας ἱκνέεσθαι ἡγεμονεύειν Hdt.9.26
; τοὺς μάλιστα ἱκνέεται (sc. κεκάρθαι) Id.2.36; ἱκνέεται it is usual that.., Hp.Art.63; later, not impers.,οὗ ἡ ἱερουργία ἱκνεῖτο D.C.Fr.25.5
;ὅ[σα τᾶς δίκας ἱ] κνεῖται SIG953.46
(Cnidos, ii B.C.).b αὐτὸς καὶ ὧν ἱκνεῖται, of a man and those to whom he belongs, i.e. his family, ib.46.25, al. (Halic.).2 freq. in part., τὸ ἱκνεύμενον that which is fitting, proper, Hdt.6.84; ὁ ἱ., with or without χρόνος, the fit, proper time, Hp.Aër.7, Hdt.6.86.ά; ἐν ἱκνουμένᾳ ἁμέρᾳ Orac. ap. D.43.66; τὸ ἱ. ἀνάλωμα the quota of expense, Th.1.99;κατὰ τοὺς ἱ. χρόνους Arist.GA 750b13
(also of the latter days, D.H. 1.66);ἱ. καιροί Thphr.CP1.13.3
;τὰ -ούμενα μεγέθη Arist.GA 772a8
;ἡ ἱ. ἐπιστήμη Id.Pol. 1288b16
; τῆς ἱ. ἡλικίας τυχεῖν ib. 1332b41; also ἱκνούμεναι ἀποδείξεις convincing proofs, Phld.Piet.79; οὐδὲν εἴρηται ἱ. S.E.M.1.205; λόγος τινὶ ἱκνούμενος favourable, SIG679.77 (Magn. Mae., ii B.C.). Adv. ἱκνουμένως, [dialect] Ion. - ευμένως, fittingly, aright, Hdt. 6.65, Hp.Mul.2.135, M.Ant.5.12.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἱκνέομαι
-
19 ἥβη
ἥβη: youth; ἥβης μέτρον, ‘youthful prime,’ Il. 11.225, Od. 11.317; youthful strength or vigor, Il. 16.857, Od. 8.181.A Homeric dictionary (Greek-English) (Ελληνικά-Αγγλικά ομηρικό λεξικό) > ἥβη
-
20 μέγας
μέγας, μεγάλη, μέγα (magnus, mächtig), groß; (a) von körperlicher Größe belebter Wesen u. anderer Dinge, häufig von der Leibesgröße des Mannes, seltener von Frauen; νῦν δ' ὅτε δὴ μέγας ἐσσὶ καὶ ἥβης μέτρον ἱκάνεις, wie unser 'da du groß geworden', als Ausdruck des Erwachsenseins; von Waffen; μεγέϑεϊ μέγας, μέγιστος, an Größe groß; (b) von allen Ausdehnungen nach den verschiedenen Richtungen; hoch; von der Ausdehnung in die Länge; weit, geräumig. Übertr. groß, gewaltig, mächtig, von den Göttern u. Königen, bes. Ζεύς; βασιλεύς, sehr gewöhnliche Bezeichnung des Perserkönigs, der Großkönig; μεγάλαι ϑεαί sind besonders Demeter u. Persephone; Ἀρδιαῖος ὁ μέγας, der mächtige; τὰ μεγάλα, große, wichtige Dinge. So von Naturkräften, ἄνεμος, λαῖλαψ, ζέφυρος, heftiger, großer Sturm; ὁ ποταμὸς μέγας ἐῤῥύη, ging hoch mit Wasser; übertr. von menschlichen Verhältnissen und Gemütszuständen; von allen starken Eindrücken, auch des Gehörs: laut; τῇ φωνῇ μέγα λέγων, laut sprechend. Es enthält auch einen tadelnden Nebenbegriff des zu Großen, Übermäßigen; μήποτε πάμπαν εἴκων ἀφραδίῃς μέγα εἰπεῖν ἀλλὰ ϑεοῖσιν μῠϑ ον ἐπιτρέψαι, etwas sagen, das über die Schranken der Sterblichen hinausgeht u. womit man sich gegen die Götter versündigt; μεγάλοι λόγοι, stolze, übermütige Reden; εἴς τινα, gegen einen stolz sein; τὰ τῶν βαρβάρων μεγάλα ποιεῖν, groß machen, preisen; μέγα ποιεύμενος ταῠτα, es hoch anschlagend; μέγα ἐσ τί τι εἴς τι, πρός τι, es ist wichtig, von Bedeutung für etwas; μεγάλα, sehr, stark, gewaltig, μέγα χαῖρε, sei sehr gegrüßt; μέγα κρατεῖν, ἀνάσσειν, δύνασϑαι, stark, gewaltig herrschen, viel vermögend sein; bei den Verbis, die das Hervorbringen eines Lautes bezeichnen; vom Raume: weit; μέγα ἄνευϑε, weit entfernt; bei adj., sehr; σοφὸς τὰ μεγάλα, in großen Dingen; μειζονότερος, größer; μείζω ἐκτενῶ λόγον, die Rede ausdehnen; ἐνέχει τύχᾳ τᾷδ' ἀπὸ μείζονος, von einem Größeren, Mächtigern, d. i. von einem Gotte; auch zu groß, größer oder mehr als billig; οὔτε μεῖζον οὔτε ἔλαττον ist eine starke Verneinung; τὸ μέγιστον, was das wichtigste, die Hauptsache ist
См. также в других словарях:
ήβη — I Αρχαιοελληνική θεότητα. Ήταν κόρη του Δία και της Ήρας. Σύμφωνα με τον μύθο, οι Αθάνατοι την πάντρεψαν με τον Ηρακλή μετά την αποθέωσή του. Προσωποποίηση της νεότητας, είχε τα καθήκοντα της οινοχόου των θεών και ιδιαίτερης θεραπαινίδας της Ήρας … Dictionary of Greek
ηβώ — (Α ἡβῶ, άω, κρητ. τ. ἡβίω, αιολ. τ. ἀβάω) [ήβη] 1. φθάνω στην ήβη, στην εφηβική ηλικία («ὅταν ἡβήσαι τε καὶ ἥβης μέτρον ἵκοιτο», Ησίοδ.) 2. βρίσκομαι στην ακμή τής ηλικίας («ἀνὴρ οὐδὲ μάλ ἡβῶν» άνδρας που δεν έχει φθάσει ακόμη στην ακμή τής… … Dictionary of Greek